Ipolyság
Premontrei Prépostság Látogatóközpont

A sági monostor alapítása a Hont–Pázmány nembéli Márton nevéhez fűződött, az alapítás időpontja 1214 és 1234 közé tehető, sőt egyes kutatások szerint ez az időintervallum 1223 és 1234 közé szűkíthető.  A monostor késő Árpád-kori falalapozásai két nagyobb, csarnokszerű épület egykori létéről árulkodnak. Az egyik épület a feltárt falalapozás tanúsága szerint emeletes volt. Az épületegyüttes a román stílus jellegzetességeit viselte magán, vastag tömör falak, félköríves záródású nyílások jellemezték.  A késő román és a kora gótikus kor legszebb, ma is látható emléke nem a szerzetesek rendházának azóta többször átalakított épületén, hanem az egykori prépostsági templomon látható másodlagos elhelyezésben, ez pedig a bélletes bejárati kapuzat a nyugati oldalon. A kőből emelt portált gazdag, faragott díszítéssel látták el.  
Bár a templom mai formájában már a barokk újjáépítés stíluselemeit hordozza, a hajó északi fala is tartalmaz minden bizonnyal korábbi részeket a vakolat alatt. 
A középkori berendezésből csak egy Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló késő gótikus faszobor maradt fenn. A reneszánsz korból is fennmaradt egy emlék, Fegyverneki Ferenc prépost faragott sírköve.

Hogyan éltek a szerzetesek a sági monostor falai között a középkorban?
A monostor falai között élő szerzetesek napja igen korán, éjjel 2 és 3 között kezdődött az éjjeli virrasztó zsolozsmával. Ezután a reggeli dicséret következett, a nap első miséje, majd a reggeli elfogyasztása. A premontrei rend a hagyományos szerzetesi hórák imarendjét követte, amely napi nyolc imádságot tartalmazott. Az imádságok közti időszakban ki-ki a maga feladatát végezte. A monostorban papnevelés, kódexmásolás, sörfőzés és hiteleshelyi – azaz a korabeli „közjegyzői” – munka is folyt, egyes rendtagok a nép között prédikáltak, a laikus testvérek pedig a földeken dolgoztak. A napot a közös esti dicséret és a vacsora zárta. 

Hogyan gazdálkodtak a monostor szerzetesei a középkorban és a kora újkorban?
A monostor környezetében szántóföldek, tavak, erdők, gazdasági épületek voltak. A birtokok – amelyek adományok útján kerültek a rend tulajdonába – biztosították a prépostság lakói számára a megélhetést. A mezei munkát a laikus testvérek, azaz a monostor fel nem szentelt tagjai végezték. A megtermelt javakat a prépost utasításának megfelelően használták fel. A szerzetesek saját szükségletükre a monostorban raktározták a megtermelt javakat, de a település szegényei részére is rendszeres adományokat juttattak. 

Monostori gasztronómia. Mit ettek és mikor a sági premontrei szerzetesek a középkorban?
A középkorban és a kora újkorban a szerzetesek naponta csak kétszer étkeztek, a két böjti időszakban, adventben és nagyböjtben pedig egyszer, ilyenkor csak ebédet fogyasztottak. Fogadalmuknak megfelelően csak igen egyszerű fogások kerültek az asztalra, gyümölcs, kása, kenyér formájában. Húst egyáltalán nem ettek.
A szerzetesek ismerték a sör készítésének fortélyait is. A sör igen hasznosnak bizonyult a rendtagok számára, tápláló volt, elkészítése ekkor még nem volt különösebben bonyolult, és ami fontos, böjt idején is fogyaszthatták a monostor lakói. 

Munka a monostorban
A sági monostor a hitéleti tevékenységek mellett a középkorban úgynevezett hiteleshelyként is működött, ami manapság kvázi a közjegyzői feladatoknak felel meg. A szerzetesek tanult, írástudó, nyelvekben és jogtudományban jártas emberek voltak. A megszerzett tudást igyekeztek a köznép javára is kamatoztatni. 
A sági monostor prépostja – azaz vezetője –, Fegyverneki Ferenc 1510-től az összes magyarországi premontrei közösség egyetemes felügyelője, latin szóval visitatora is lett. Tevékenyen részt vett a premontrei rend megreformálásának mozgalmában, a világi kézre került premontrei javak visszaszerzésében.

Tanulás és munka a sági monostorban
Fegyverneki Ferenc premontrei szerzetes 1506-ban lett a sági prépostság elöljárója. A monostor a vezetése alatt virágzásnak indult. A hiteleshelyi munka mellett kódexmásolás és papnevelés is folyt a sági prépostság falai között. A tehetséges, a lelkipásztori szolgálatra és a premontrei életformára elhivatott ifjakat írni-olvasni tanították, elsajátították a latin nyelv, a teológia, a liturgia és a retorika tudományát, hogy aztán felszentelt szerzetespapként szolgáljanak a nép között. 
A korban igen drága kódexeket nagy becsben tartották, a fontos tudást őrző köteteket a szerzetesek folyamatosan másolták színes tintákkal – betűről, betűre. A kész kódexlapokat időtálló, leggyakrabban bőrkötéses tartós kötetté fűzték egybe, így őrizve a tudást a következő nemzedékek számára. 

Egy vitás ügy Fegyverneki Ferenc tollából
Fegyverneki Ferenc szerteágazó tevékenységei mellett vigyázó szemmel követte közössége minden tagjának – még a legkisebbeknek is – az ügyes-bajos dolgait. A reá mért támadásokat is erélyesen kezelte. Erről tanúskodik egy levele, amelyet a selmecbányai bírónak címzett:
„„Ez a jobbágyom panaszt tett előttem, hogy volt orgonistánk, aki most Selmecen lakik, nem fizette meg neki a fuvardíjat, amikor Ságról Selmecre szállította, és azt állítja, hogy a prépostság még tartozik neki a sági szolgálataiért. Ez az orgonista útközben és Selmecbányán becsületes emberek előtt nem átallott engem, a prépostot gyalázatos szavakkal illetni, azt állítva, hogy én csaló vagyok és járandóságában őt megrövidítettem. 
Azzal is fenyegetőzött, hogy a sági jószágokat fel fogja gyújtani. Kérem a bíró urat, kényszerítse az orgonistát a fuvardíj megfizetésére, és tűzzön ki egy határnapot, amelyen az orgonista bíróság előtt kell igazolja, hogy még tartozom neki. A gyalázatért és rágalomért a bíróság előtt kérek elégtételt és ítéletet. Ez a levél önmagáért beszél. Sem elvenni, sem hozzáadni valónk nincs.
1520. szeptember 25. Ság.”

A premontrei korszak vége, a török hódoltság, majd a jezsuita korszak kezdete
Az oszmán seregek előretörésével a premontrei szerzetesek elhagyták a sági monostort, amelynek már 1537-től megkezdődött az erődítménnyé alakítása. 
Ság erődített monostora 1685-ben szabadult fel véglegesen a török uralom alól. Az elhagyatott, rossz állapotú monostort I. Lipót király 1688-ban a jezsuita szerzetesrendnek adományozta. A jezsuiták 1734-ben felépítették a ma látható templomot, elhelyezve bejáratánál az eredeti, 13. századi kapuzatot. A jezsuita rend birtokossága idején Ság, és az egykori monostor környékén kiépített majorság az uradalmi központ szerepét töltötte be. 

Megépül a jezsuita birtokközpont
A jezsuita szerzetesek a 17. század végén emelték a monostor romjaiból a magtárt, amelyet a 18. század első felében barokk stílusban átalakítottak, és birtokigazgatási helyiségekkel kibővítettek. Az épületbe belefoglalták a megmaradt késő gótikus részleteket, így a kerengő falait a keleti és a déli oldali impozáns árkádívekkel. A jezsuita rend birtokossága idején Ság, és az egykori monostor környékén kiépített majorság az uradalmi központ szerepét töltötte be. Ezen központi épület belső kialakítása is ehhez igazodott. Északi, megközelítően négyzetes része a termény tárolására szolgált, déli részében azonban mind a földszinten, mind az emeleten uradalmi igazgatási és kiszolgáló helyiségek kaptak helyet, mindkét szinten három-három szoba. Az egyik földszinti helyiség kápolnaként szolgált.

Hogyan született a premontrei rend? 
A premontrei szerzetesrendet Xanteni Szent Norbert alapította 1121-ben. Norbert gazdag nemesi családból származott, ifjúkoráig világias életet élt. 
Egy napon, amikor szolgája kíséretében kilovagolt, a mezőn vihar támadt, és egy villám közvetlenül mellette csapott le. Leesett lováról, és az Úr megszólította. 
„Uram, mit akarsz, mit tegyek?” – kérdezte Norbert. És az Úr a belső hang útján válaszolt neki: „Kerüld a rosszat, tedd a jót, keresd a békét, és menekülj irgalmasságomhoz.”
Norbertnek ekkor kezdődött teljes belső átalakulása, amelynek eredményeképpen új szerzetesrendet alapított. 

Hogyan született a jezsuita rend?
Szent Ignác Loyolában, nemesi család sarjaként született 1491-ben. Kiváltságos életét katonáskodás, játékok és szórakozás színesítette. 1521 Pünkösd vasárnapján Pamplona várának védelmében súlyosan megsebesült egy francia ágyúgolyótól. Hosszú lábadozása során olvasással töltötte napjait. A loyolai kastélyban – mivel csak ilyen olvasmány állt rendelkezésére – kezdte tanulmányozni Jézus és a szentek életét, amelynek hatására feladva korábbi, világi örömöket sem nélkülöző életét, a szerzetesi életforma felé fordult. 

Mit üzen nekünk Szent Norbert és Szent Ignác?
A rendalapítók gondolataikat, a világról és az emberi viselkedésről alkotott véleményüket, iránymutatásaikat gyakran intelmek formájában jegyezték le. 
Lássunk párat közülük!

Szent Norbert: 
•    Ezer világ nem ér annyit, mint a jó lelkiismeret, és a szigorú fegyelmet kedvelő szív!
•    A szigorú élet tele van örömmel; ezt senki sem hiszi, csak az, aki megpróbálja!
•    Aki mellett Isten áll, azt semmi sem zavarja meg!

Szent Ignác:
•    Keveset beszélj, sokat hallgass!
•    A hálátlanság a legutálatosabb dolgok egyike, minden bűn és baj oka, forrása és kezdete!
•    Ha békét és lelki nyugalmat keres az, aki a zavar és nyugtalanság okát saját magában hordozza, bizonyosan nem fogja azokat élvezni!