Az Ipolysági premontrei kolostor története
A monostor késő Árpád-kori falalapozásai két nagyobb, csarnokszerű épület egykori létéről árulkodnak.
Az egyik épület a feltárt falalapozás tanúsága szerint emeletes volt. Az épületegyüttes a román stílus jellegzetességeit viselte magán, vastag tömör falak, félköríves záródású nyílások jellemezték.
A késő román és a kora gótikus kor legszebb, ma is látható emléke nem a szerzetesek által azóta többször átalakított rendházán, hanem a mai templomon látható másodlagos elhelyezésben, ez pedig a bélletes bejárati kapuzat a nyugati oldalon. A kőből emelt portált gazdag, faragott díszítéssel látták el.
Bár a templom mai formájában már a barokk újjáépítés stíluselemeit hordozza, a hajó északi fala is tartalmaz minden bizonnyal korábbi részeket a vakolat alatt.
A középkori berendezésből csak egy Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló késő gótikus faszobor maradt fenn. A reneszánsz korból is fennmaradt egy emlék, Fegyverneki Ferenc prépost faragott sírköve.
Az Árpád-kori épületeket a 15. században az alapozásig visszabontották, és helyükre új falakat emeltek. Ekkor jött létre a prépostsági templomtól délre, egy a korban szokásos kolostornégyszöges elrendezésű rendház. A monostor közepén, védett helyen a négyzetes alaprajzú kolostorkert kapott helyet, ezt vette körül minden oldalán a kerengő.
A négy szakaszból álló, fedett kerengőt késő gótikus stílusban emelték, csúcsíves, profilált faragott kövekből összeállított árkádokkal rendelkezett a kert felőli négy oldalán, amelyek nyitottak voltak.
A kerengő északi falát a templom képezte, nyugaton, délen és keleten pedig emeletes monostorszárnyak vették körül.
A rendház földszintjén kaptak helyet a premontrei élet mindennapi terei: a refektórium, azaz az ebédlő, a káptalanterem, a konyha, a scriptorium, azaz a kódexek másolására berendezett írószoba, de itt voltak az ún. hiteleshelyi tevékenységhez, azaz a kor „közjegyzői feladataihoz” kapcsolódó helyiségek is.
A keleti szárnyban kapott helyet a kápolna is, amelynek a sokszögzáródású, támpillérekkel megerősített, keskeny gótikus csúcsíves ablakokkal ellátott szentélye előrelépett a szárny külső homlokzatából. A monostorszárnyak emeleti részén a szerzetesek lakószobái sorakoztak.
Napjainkban is a késő gótikus kiépítés markáns emlékei a kolostornégyszög ma is meglévő főfalai és a falakhoz illeszkedő, szintén fennmaradt téglapadló. (A kerengő keleti és déli oldali impozáns árkádívei ma ismét megtekinthetőek.)
A prépostságot a 15. században többször feldúlták. Gyarmati Balázs négy fia 1444-ben Bálint prépostot szerzetestársaival együtt elűzte, a kolostort pedig várrá alakították. Két évvel később Péter vajda fia és társai rabolták ki az épületet.
A sági premontrei prépostság fénykora Fegyverneki Ferenc idejében volt a 16. század első harmadában, amikor ő töltötte be a monostor elöljárói, azaz préposti tisztségét.
Buda és Esztergom eleste után a török seregek előrenyomulásától tartva a monostort 1537-től erődítménnyé alakították az esztergomi érsek támogatásával.
Az 1540-es években huszártisztként itt szolgált Thury György, az utóbb legendássá vált bajvívó, későbbi lévai és palotai várkapitány.
1550-től a sági várkapitányi tisztséget Jakusich Ferenc vette át, aki hősiesen védte a sági erősséget a portyázó oszmán seregek támadásaitól. A premontrei szerzetesek az oszmán seregek előretörésével otthonukat elhagyva elmenekültek Ságról, és nem is tértek vissza többé.
Az 1552-es török hadjárat során, Drégely várának eleste után a sági erődített monostort harc nélkül feladták a védői, ezt követően Ali pasa seregei részben lerombolták az épületet.
Ság erődített monostora 1595 és 1626 között ismét magyar kézen volt, az oszmánok azonban újra elfoglalták, és csak 1685-ben szabadult fel véglegesen a török uralom alól.
Az elhagyatott, rossz állapotú monostort I. Lipót király 1688-ban a jezsuita szerzetesrendnek adományozta, Ság a besztercebányai jezsuita rendház (kollégium) tulajdonába került.
A jezsuiták 1734-ben felépítették a ma látható templomot, elhelyezve bejáratánál az eredeti, 13. századi kapuzatot. A templom többi része egységes, barokk kialakítást kapott.
Első periódusban a 17. század végén emelték a monostor romjaiból a jezsuiták magtárát, amelyet a 18. század első felében barokk stílusban átalakítottak, és birtokigazgatási helyiségekkel kibővítettek. Az épületbe belefoglalták a megmaradt késő gótikus részleteket, így a kerengő falait a keleti és a déli oldali impozáns árkádívekkel. (A keleti oldalon például a kerengő egykori kert felőli belső fala most az új magtár külső fala lett a beépített árkádívekkel.)
A jezsuita rend birtokossága idején Ság, és az egykori monostor környékén kiépített majorság az uradalmi központ szerepét töltötte be. Ezen központi épület belső kialakítása is ehhez igazodott. Északi, megközelítően négyzetes része a termény tárolására szolgált, déli részében azonban mind a földszinten, mind az emeleten uradalmi igazgatási és kiszolgáló helyiségek kaptak helyet, mindkét szinten három-három szoba. Az egyik földszinti helyiség kápolnaként szolgált. Ezeket a szobákat a földszinten fiókos dongaboltozattal és kolostorboltozattal fedték, az emeleten síkmennyezetes helyiség is volt. A téglapilléreken nyugvó faszerkezetes magtár-tértől fiókos dongaboltozatos folyosó választotta el mindkét szinten a hivatali helyiségeket. A két szint folyosói között barokk, szegmensíves boltozattal ellátott lépcsőház biztosította a közlekedést.
or
Bizonyos fokú reprezentativitásra törekvésre utal, hogy az épület ablakait egyszerűen profilált barokk kőkeretekkel látták el. A birtokközpont főbejárata – az épület legszebb részlete – felül lépcsőzetes lezárású faragott, profilált kőkeretet kapott, amely felett törtívű szemöldökpárkányt helyeztek el.
A magtárépület kialakítása ma is döntően a barokk kori állapotot őrzi. Szintén a barokk időszakban, a 18. században épült ki a telek Ipoly-folyó felé eső végében az alsó épületszárny, amelynek helyiségei szintén boltozatosak voltak. Ezt az épületet a jezsuita rend tagjai lakhatás céljára is használták.
1773-ban pápai rendelet alapján feloszlatták a jezsuita rendet, amelyet Mária Terézia királynő Magyarországon is kihirdettetett még abban az évben. A besztercebányai jezsuita rendház vagyona is a kincstár tulajdonába, a Magyar Kamara igazgatása alá került.
Nem sokkal később, a rozsnyói püspökség 1776-os megalapítása után a sági egykori jezsuita épületegyüttes a rozsnyói káptalan tulajdonába került.
A katolikus egyházi testület is uradalmi gazdálkodási és birtokigazgatási központként hasznosította az itteni majorságot. A káptalani birtok létrehozása a mezőgazdaság fejlődését eredményezte Ipolyságon. 1911-ben a rozsnyói káptalan majd ezer katasztrális hold földterülettel rendelkezett a településen.
A második világháború után az épületet államosították, falai között irodákat és raktárhelyiségeket alakítottak ki.
A rendszerváltozás után a rozsnyói káptalan visszakapta az egykori birtokközpont épületegyüttesét, amelynek az állapota addigra leromlott.
2020 végén új tulajdonos birtokába került az épület, amelynek a műemléki, restaurátori és régészeti kutatások után 2024-ben kezdődött meg a helyreállítása.
A műemlék falai között hamarosan megnyílik az Ipolysági Premontrei Prépostság Látogatóközpont.
A katolikus egyházi testület is uradalmi gazdálkodási és birtokigazgatási központként hasznosította az itteni majorságot. A káptalani birtok létrehozása a mezőgazdaság fejlődését eredményezte Ipolyságon. 1911-ben a rozsnyói káptalan majd ezer katasztrális hold földterülettel rendelkezett a településen.
A második világháború után az épületet államosították, falai között irodákat és raktárhelyiségeket alakítottak ki.
A rendszerváltozás után a rozsnyói káptalan visszakapta az egykori birtokközpont épületegyüttesét, amelynek az állapota addigra leromlott.
2020 végén új tulajdonos birtokába került az épület, amelynek a műemléki, restaurátori és régészeti kutatások után 2024-ben kezdődött meg a helyreállítása.
A műemlék falai között hamarosan megnyílik az Ipolysági Premontrei Prépostság Látogatóközpont.